31.rész

Daniel James Pitts

A pár órás szülés és a pár órás várakozás után egy mosolygós Adam nyitotta ki nekünk az ajtót.
-Gyertek be srácok.
Én, Ryan, Joel és Andy egymásra mosolyogtunk mielőtt felálltunk. Én léptem be először és csak ennyi jött ki a számon: -Awhhhhh!! – egy kisfiú volt.
Én és a fiúk odamentünk a boldog családhoz és gratuláltunk nekik. Ezt megszakítva egy nővér lépett be a kórterembe.
-Nos, minden vizsgálatot elvégeztünk és minden rendben volt. Gratulálok az egészséges kisfiúkhoz. Tudják már mi lesz a neve? – kérdezte.
Adam és Steph egymásra néztek majd elmosolyodtak.
-Daniel James Pitts. – mondták egyszerre miközben még mindig egymást nézték. A nővér bólintott és otthagyott minket.
-Megszeretnéd fogni? – kérdezte Steph. Bólintottam majd óvatosan a kezembe vettem, ügyelve arra, hogy megtámasszam a fejét. Steph azonnal felnézett és megcsókolta Adamet. Ryan hátulról megölelt, állát a vállamra tette és onnan nézte őket. Egy nap remélem mi is ilyenek leszünk Ryannel.
Hamar visszaadtam Danielt Adamnek, mert nyugtalankodni kezdett.
-Ryan? Hazel? – én és Ryan Stephre néztünk. – Tudjuk, hogy még nem házasodtatok össze vagy valami…de szeretnétek a keresztszülei lenni?
Mindketten elmosolyodtunk és azonnal bólintottunk.
Valamivel később én, Ryan, Joel és Andy  úgy döntöttünk menni kéne. Stephnek még éjszakára bent kellett maradnia, de Adam majd később visszajön. Valószínűleg így nem lesz sokat egyedül.  Éjfél körül értünk haza ezért mindenki hamar elment aludni. Bementem a szobámba lemosni a sminkemet mielőtt átmentem volna Ryanhez. Mindketten fehérneműre vetkőztünk és gyorsan befeküdtünk az ágyba. Ryan engem nézett, átkarolta a derekamat és elkezdte csókolgatni a vállamat majd egyre feljebb ment a nyakamhoz. Számat kicsi nyögés hagyta el, mikor megtalálta a gyenge pontomat.
Megfordultam és így szembe kerültem Ryannel majd magára ültetett. Lehajoltam és megcsókoltam. Mondjuk azt, hogy eléggé felforrósodott a hangulat. Keze a hátamra vándorolt és addig kereste a melltartóm kapcsolóját míg meg nem találta. Belenézett a szemembe, mintha az engedélyemre várna. Én pedig megadtam neki azt. Kikapcsolta és a földre dobta. Egyik kezével elkezdte az egyik mellemet masszírozni miközben a másikkal lehúzta a bugyimat. Hasától a boxeréig végig csókoltam, majd lehúztam azt. Körül csókolt a combomnál mielőtt belém nyomta hirtelen két ujját.
-Ry, één téged akarlak!
Kihúzta ujjait, felhúzta az óvszert és a bejáratomhoz pozícionálta magát. Bólintottam mielőtt belém tolta magát. Ahogy megkapta egyre hangosabban nyögött majd együtt jutottunk el a csúcsra.
Visszaestünk az ágyra és egymást ölelve feküdtünk.
-Szeretlek, ugye tudod? És egy nap ugyan olyan boldogok leszünk a gyerekünkkel, mint Adam és Steph. – suttogta Ryan.
Elmosolyodtam arra a gondolatra, hogy milyen lesz Ryannel a közös jövönk.
-Én is szeretlek.
Én és Ryan nem szoktunk olyan sokszor szexelni, de ha igen az mindig nagyon különleges.
Majd mindketten elaludtunk mosollyal az arcunkon.

Sziasztok, nagy nehezen meghoztam az új részt :DD Köszönöm azoknak, akik továbbra is olvassák és a hanyagságom ellenére is szeretik a blogot :)) Valószínűleg szombaton lesz új rész :)

30. rész

Itt az idő

*6 hónappal később*

Nagyon sok dolog történt az elmúlt fél évben. A srácok megcsináltak néhány koncertet, dedikálást, kiadtak egy új dalt, stb. Én és Ryan közelebb kerültünk egymáshoz, csakúgy, mint Andy és Patricia. Joel és Nat randija sikeres volt és még mindig egy párt alkotnak. Adam és Steph pedig egyre nagyobb terhelésnek vannak kitéve napról napra. Szerintem a baba bármelyik nap jöhet.  Ki ne lenne ideges? Nem lennék meglepve, ha ikrei lennének. Olyan nagy! Oh és igen,egy hét múlva Adam vette a bátorságot és megkérte Steph kezét. És Steph igent mondott!

Mivel Adam eléggé meg van terhelve Steph-el és a babával, írtam neki az előbb:

- Hé Ads! Miért nem cserélünk este? Te maradsz a srácokkal, én meg Steph-el. Akkor tudnál lazítani meg ilyenek. X

Azonnal kaptam a választ az izgatott Adam-től! Annyira szereti Steph-et és szeretné ezt a babát, gondolom, csak örül, hogy lehet egy kis ideje magára.

Este 7-kor ott voltam a házuk előtt. Adam már kész volt, hogy elmenjen. Eldöntöttük, hogy vár, amíg meg nem érkezem, azért hogy hátha hirtelen Steph-nek elkezdődnek az összehúzódások, vagy valami.

- Ha valami történik, azonnal hívj, oké? – kérdezte Adam sietve.

- Fogok! Ne aggódj! Most menj, szórakozz a srácokkal! – bólintott, én pedig kilöktem az ajtón.

- Hey, babe! – üdvözöltem Steph-et, mikor bementem a nappaliba.  Steph félig a kanapén ült, a lába pedig a dohányzóasztalon volt.

- Uhh, már kijöhetne ez a baba! – jelentette ki kissé mérgesen, de abban a pillanatban gyengésen megsimogatta a pocakját. Igen, a hangulata ilyen hamar megváltozik.

- Tudod mit kaptam? – kérdeztem izgatottan, miközben hullámoztam a műanyag zacskóval, ami tartalmazott néhány dolgot.

- Jobban jársz, ha fagyit hozol! – válaszolta komolyan Steph. Kuncogtam.

- Igen, van. – Ő felsikított, én pedig odamentem és leültem mellé.

- Szóval, mit nézzünk?

- Gondolkodtam. Az a kínos pillanat, Zack Efron. – Kacsintott, miközben én nevettem és bólintottam lelkesen.

Kb. a felénél tartunk a filmnek. Valaki hirtelen besétált, Zac éppen szexelt, mikor Steph felsikított.

- Oké, oké, tudom, hogy meztelen, de – Nem tudtam befejezni a mondatom, mert Steph felé fordultam és láttam, hogy valami folyadék van körülötte. Elfolyott a magzatvize.

- Hívd Adam-et. Én hozd a táskát.- követelte lassan, mély lélegzetvételek között.

Én bólintottam és kikaptam a zsebemből a telefonomat. Adam azonnal felvette.

- Jól van? – Ez volt az első, amit mondott.

- Itt az idő. Találkozunk a kórházban.

- Oh, Istenem. Öhhm oké, ott találkozunk. – válaszolt bepánikolt hanggal.

Visszafordultam és felsegítettem Steph-et a kanapéról. Az utunkat az ajtóig olyan lassan tettük meg, amilyen lassan csak lehet és megragadtam a táskát. Bezártam az ajtót, amíg Steph végig kacsázott Adam autójáig vezető úton. Nem tudtam biztosan vezetni, de ez az utolsó dolog, amit tehettem kettőnk elméjében. Beültem az anyósülésbe, mielőtt még segítettem volna neki beszállni. Az arca elég elfuserált volt és a légzése is kemény. Már izzadt is kissé. Besegítettem a kocsiba és gyorsan átszaladtam a vezető félre és azzal olyan gyorsan vezettem a kórház felé, amilyen gyorsan csak tudtam, anélkül, hogy összetörjem Adam kocsiját.

Steph légzése egyre nagyobb lett. Az egyik kezemet a kormányon tartottam, amíg a másikat rátettem a kézfejére.

- Minden rendben lesz édes. Csak próbálj nyugodt maradni. Az orrodon szívd be a levegőt és fújd ki a szádon. - Aprót bólintott én pedig a tekintetemet visszavezettem az útra.

Elég hamar odaértünk a kórház parkolójába. Már sötét volt, de azt én is láttam, hogy négy alak fut az autó felé. Hátranyúltam a hátsó ülésre és megfogtam Steph táskáját, gyorsan kiszálltam és átmentem az ő oldalára. Ekkor értek ide a fiúk, de megvárták a kocsi előtt, míg kisegítem Steph-et. Rápillantottam Adam-re, és őszintén mondhatom, még életemben nem láttam ilyen rémültnek..

Abban a pillanatban, mikor Steph kiszállt, Adam odafutott hozzá és magához húzta, hogy megölelje és hallottam, hogy mond valami megnyugtatót Steph fülébe. Én és Adam összekulcsoltuk Steph-el a kezünket és segítettük bejutni a kórházba. A többiek odamentek a recepcióhoz és elmagyarázták, mi történik és remélhetőleg valaki azonnal el tudja látni Steph-et.

Egy perc múlva Steph egy kórházi ágyon feküdt súlyos fájdalmakkal. Engem, Ryan-t, Joel-t és Andy-t kirúgtak a szobából, de mielőtt elmentünk volna, megöleltük Adam-et sok szerencsét kívánva.

By.: Csilla ♥ (@nutellaaa__)

Itt az új rész :) Sajnálom, hogy ilyen sokat késtem, de túl sokat kell tanulnom :(( Szünetben próbálok sokat fordítani és így megint lesz pár rész megírva :) És még egyszer sajnálom, hogy eddig kellett rá várni, ha még olvassa valaki....

29.rész

Maradj így örökre

Mikor én és Adam elköszöntünk egymástól bementem a házba. 6 óra lehetett és már elég éhes voltam szóval a konyhába indultam. Mikor bementem a konyhába Joel épp akkor vett ki egy szelet pizza-t a hűtőből.
-Hello Gilchrist! Engem is meg tudnál eggyel dobni? – Joel megfordult és csúnyán nézett rám, mivel a középső nevén szólítottam, de a mosolygást nem hagyta abba és adott egy szelet pizza-t.
-Mit csináltál ezzel? – mondtam, tanulmányozva az arcát.
-Semmit! – mondta kissé sértődötten
-Akkor miért mosolyogsz? – kérdeztem.
-Nos én és Nat randizni meggyünk holnap este… - hallgatott el, majd még jobban elvigyorodott, ha az lehetséges.
-Aww! - sikítottam, majd megöleltem. Imádnám, ha a bátyám és Nat összejönne! Mikor befejeztük az ölelkezést ezt mondtam. – Ha meg bántod letépem a golyóidat. És ha téged bánt meg ne akarja megtudni, hogy mit csinálok vele. – remélem olyan komolyan hangzott, mint ahogy gondoltam.
-Értettem! – válaszolta, majd elváltak útjaink.

Felmentem az emeletre Ryan szobájába.
-Hello! – mondtam, majd ráugrottam az ágyra. Ryan rám sem nézett csak kivette a kezemből a pizza-t. Megforgattam a szemeimet, miközben elvigyorodott és beleharapott a pizza-mba.
Fél órával később összebújva feküdtünk és egy John Mayer dalt énekelt nekem.
-I know i seemed like the horniest man ever this morning – nevettem ezen kijelentésén - but  i just want to stay like this forever. – suttogta majd közelebb húzott magához.
-Én is. – suttogtam, majd megöleltem. Nagyon boldog vagyok egy olyan emberrel, mint Ryan. em várja el, hogy minden éjjel szexeljünk, tisztel engem. És ez kölcsönös.

28. rész

A titkod biztonságban van nálam

Amikor bementünk a szobámba, Ryan becsapta az ajtót és neki tolt.

- Azt mondtad, mielőtt találkoztál Nat-el, hogy ott folytatjuk, ahol abba hagytuk később. Később van. – vigyorgott. Én kuncogtam és megcsókoltam őt, miközben átkaroltam a nyakát, ő pedig megtalálta a derekam. Ryan végighúzta a nyelvét az alsó ajkamon, bejárat reményében, de én csak belemosolyogtam a csókunkba és tartottam a számat biztosan zárva, hogy húzzam őt.

- Ugorj – motyogta az ajkamba, és a keze lecsúszott a hátamról, a combomhoz. Úgy tettem, ahogy mondta és felugrottam, majd körbefontam a lábammal Ry derekát. A kezét a fenekemen pihentette támogatásként, de hirtelen rácsapott, nekem pedig elállt a lélegzetem. Ő kapott az alkalmon, és becsúsztatta a nyelvét a számba, kissé felnyögött, mikor mellkasomat hozzáérintettem az övéhez.

A telefonom elkezdett csörögni, de Ryan nem volt hajlandó megállni, helyette, csókja a nyakamra csúszott. Én pedig egyik kezemmel fogtam Ryan nyakát, a másikkal addig babráltam a zsebemben, amíg sikerült kivennem a telefonomat.

- H-Hello. – dadogtam. Éreztem, hogy Ryan belemosolyog a nyakamba, tudta, hogy megtalálta a gyenge pontomat.

- Hey – Adam volt az.

- Öhhm. Itt vagyok a háznál kint, és egy kicsit szükségem lenne a segítségedre valamiben. – mondta idegesen.

- Okay, egy perc és lent leszek. Szia – és ezzel letettem.

Ryan óvatosan letett.

- Mész? De csak most kezdtük!

- Később folytatjuk, oké? Adam-nek szüksége van a segítségemre valamiben. – magyaráztam.

- Ezt már hallottam valamikor- játékosan megcsaptam. – Miben kell segíteni? – kérdezte kíváncsisággal a hangjában.

- Nem tudom. Kint megtalálom, ha elengedsz. – nevettem.

Ry tréfásan duzzogott, így megpusziltam az arcát és kisétáltam.

Amikor kimentem, láttam, hogy Adam támaszkodik a falhoz a kertben.

- Hey – köszöntöttem.

- Miben kell segíteni? – kérdeztem.

- Vásárlás – válaszolta nyíltan.

- Miben? – nevettem a furcsa kérésén.

- Eljegyzési gyűrű – suttogta. Én felhördültem.

- ISTENEM, ISTENEM, ISTENEM! – sikítottam az izgalomtól.

- Shhhhh – Mondta Adam, miközben rámutatott a nyitott ablakra. Én bólintottam és elindultunk az autójához.

- Szóval mi hozott erre a döntésre?

Kihúzott arról a helyről ahol parkolt és miközben elkezdett vezetni, magyarázott.

- Én és Steph már majdnem egy éve együtt vagyunk, együtt élünk és már az első babánkat várjuk. – én megértésképpen bólintottam.

- Ez a legjobb része az életünknek, szóval nem látok okot arra, hogy ne tegyem meg. – mondta el.

- Ha igent mond, nyilvánvalóan nem lesz addig esküvő, míg a baba meg nem születik. Valószínűleg egy év múlva, de ja.

- AHHHHWWWW – gügyögtem.

Az út további részében csend volt. Nem kínos, de csend.

Először bementünk a boltba és odamentünk a pulthoz, Adam megszólalt.

- Öhhm. A nevem Adam Pitts és egy találkozó van lefoglalva. – jelentette ki.

- Oh, igen – mosolygott a nő és pötyögött pár dolgot a számítógépén.

- Erre – mondta és felállt vezetett minket egy irodához a bolt végén.

Mi leültünk egy kis asztalhoz.

- És ő ki? – kérdezte a hölgy udvariasan, miközben rám mutatott.

- Ő Hazel. Ő egy barát, akit azért hoztam ide, hogy segítsen. Ő tudni fogja,hogy a barátnőm mit szeret, és mit utál. – kuncogott Adam.

A nő is kuncogott kissé.

- Szóval van ötleted milyen gyűrűt akarsz venni  a barátnődnek? – kérdezte.

- Fogalmam sincs.

- Rendben, szép munka, most van itt két lány, aki ki tud segíteni. – mosolygott. Esküszöm ez flörtölni próbált Adam-el.

Közel két órás vita után Adam kiválasztotta a gyűrűt. Kifizette az egészet, de még nem vihette el, mert méretezni kellett.

- Biztos vagy benne, hogy tetszeni fog neki? – kérdezte még egyszer, mikor odaléptünk a kocsijához. Én odafordultam hozzá és megforgattam a szemeimet.

- IGEN! – kiáltottam fel.

- Igen, teljesen bele fog szeretni!- nyugtattam meg. Adam bólintott a válaszra és elhajtott. 20 perc múlva megköszöntem Adam-nek és kiugrottam a kocsiból.

- Oh, várj Hazel! – kiabált utánam.

Én megfordultam és visszamentem a kocsihoz.

- Igen? – kérdeztem.

- Kérlek, ne mondd ezt el senkinek. – könyörgött.

- Jó, Ryan-nek elmondhatod, mert még azt hiszi, elloplak, vagy valami. – Én nevettem kissé.

- Nyugi, a titkod biztonságban van nálam.

Csilla:) ♥

1 napot késve, de itt az új rész :) Sajnálom, de mostanában semmire sincs időm és a fordítással sem nagyon tudok foglalkozni :( A következő rész szombaton jön :))

27.rész

Nagyon tetszik neki

Másnap reggel gyorsan lezuhanyoztam és megszárítottam a hajamat. Felvettem egy világoskék szakadt farmert, egy lila kék kockás inget és egy bőrdzsekit. Felhúztam az új bakancsomat és készen álltam az indulásra. Az arcom elég tiszta volt szóval úgy döntöttem ma nem sminkelek. Wow jól érzem magam.
Előző este kaptam egy üzenetet Nat-tól, hogy találkozzunk a sarki kávézóban fél 11-kor. A srácokkal együtt lusta szamár vagyok, ami azt jelentette, hogy 10-kor keltem és ezért kellett sietnem. Halkan bementem a szobámba, mikor Ryan felébredt.
-Jó reggelt gyönyörűm, hova mész? – kérdezte könyökére támaszkodva, hogy jobban lásson. Ennek következtében a paplan lejjebb csúszott és remek kilátásom nyílt tónusos mellkasára. Próbáltam nem zavart lenni, miközben válaszoltam a kérdésre.
-Nat-tel találkozom. – mosolyogtam, miközben elsétáltam mellette.
-Joelnek nagyon tetszik. – nevetett. Ez igaz. Láttam, hogy nézett rá tegnap.
Adtam Ryannek egy búcsúcsókot. Ryan elmélyítette csókunkat majd kezét a derekamra csúsztatta, óvatosan feljebb csúsztatta őket. Benne voltam pár pillanatig, de aztán elhúzódtam.
-Mennem kell. Később oké?
Elvigyorodott. – Már várom. – kacsintott. Megforgattam a szemem és elmentem.
Tavasz közepe van szóval a kávézóig a séta kellemes volt. Hamar oda értem és ahogy kinyitottam az ajtót egy kis csengő szólalt meg. Erre mindenki felkapta a fejét és rám nézett. A tekintetemmel megtaláltam Nat-et, rámosolyogtam majd felé indultam.
-Hello csajszi! – köszöntött vidáman, miközben leültem.
A kávé és egy muffin után elkezdtünk beszélgetni. Elmondtam mindent a szüleim letartóztatásáról, hogy hajléktalan lettem és hogyan találtam meg újra Joelt. Egyelőre Ryant nem említettem meg.
-Ki volt az a magas szőke dögös a tetováló szalon mellett? – kérdezte Nat.
-Ryan. Ő talált meg, Joel bandatársa. Röviden annyi, már 3 hónapja együtt vagyunk. – válaszoltam idióta mosollyal az arcomon.
-Jól választottál. – nevetett Nat.
Kuncogva megforgattam a szememet. – És mi újság veled? Mi van a pasikkal? – kérdezem, miközben kiittam az utolsó kortyot is a poharamból.
Megrázta a fejét  - Nincs. Pillanatnyilag szingli vagyok. – sóhajtott. Elmosolyodtam. – Mi? – kérdezte.
-Oké, vágjunk a közepébe, tetszik Joel?
Egy pillanatra lefagyott. – Joel? A te bátyád?
-Miért ismersz más Joelt? – nevettem.
Miután Nat átgondolta, hogy jártunk e egy suliba más Joellel, csak megforgatta a szemét a mai napon már harmadszorra.
-Oké, talán egy kicsit…Téged nem zavar? – kérdezte kicsi pánikkal a hangjában.
-Dehogy zavar! – nyugtattam meg. – Ő is ugyanúgy érez irántad.
-Komolyan??
-Igen, Ryan mondta. – válaszoltam és láttam, hogy kissé elpirult.
-Istenem! – motyogta és rám pillantott azzal a „még nem végeztünk pillantással”.
Kis idő múlva úgy gondoltam, hogy ideje lenne indulni.
-Lenne kedved eljönni hozzánk? Találkozhatnál Andyvel. Adammel nem biztos, mivel valószínűleg a barátnőjénél van, aki amúgy terhes.
-Awwh! –  gügyögte.
-És Joel is ott lesz. – kacsintottam. És megint megforgatta a szemeit.
-Okééé, megyek!
-Ez az! – sikítottam majd kivonszoltam a kávézóból.(Természetesen csak miután fizetünk)

-Srácok, Nat is itt van! – üvöltöttem el magam, ahogy beértünk az ajtón.
Ryan jelent meg a folyosón és megölelt, majd bemutattam Nat-nek. Majd Andy is felbukkant.
-Hello Andy vagyok. Nagyon örülök a találkozásnak, de sajnos mennem kell. – mondta mosolyogva.
-Semmi baj. – nyugtatta meg.
-Hova mész? – kérdezte Ry.
-Patriciahoz. – válaszolt, majd felvette a kabátját.
Nat csak értetlenül rám nézett.
-A barátnőjéhez. – tátogtam.
Andy elment, én,Ryan és Nat a napaliba mentünk, ahol Joel volt. 5 perc múlva már nagyon jól elbeszélgettek é látszott rajtuk, hogy érdekli őket a másik mondanivalója. Ryannel úgy döntöttün, hogy felmegyünk az emeletre, hogy kettesben legyünk egy kicsit. Mikor már azt hittük felosonhatunk, Joel észrevett minket. Nat felé intettem és kacsintottam, válaszként pedig csak elmosolyodott. Ryan megfogta a kezemet és végre felmentünk.

Itt az új rész, ha egyáltalán még valakit érdekel... Ez a hülye word már megint az idegeimmel szórakozik... Kitörölte a fele részt, szóval újra kellett fordítanom... Bocsi, ha van benne hiba, de siettem. Ha tetszik légyszíves komizzatok, mert már nem látom értelmét fordítani...Mindenki leszarja és magamnak meg nincs kedvem fordítan, megértem én anélkül is... A következő rész szombaton jön.

26. rész

Virágkoszorú

Joel-el megérkeztünk a sétából, ami egy örökkévalóságnak tűnt, de csak kb 15 perc volt. Hirtelen megálltunk egy tetováló bolt előtt.  Joel-re néztem, aki felhúzta a szemöldökét. Csak vigyorgott. Hirtelen ugrottam egyet, mert két kar kígyózott a derekamnál. Azonnal megnyugodtam, mert egy erős biztonságos fogása volt, Ryan. Megfordultam Ryan kezében és rámosolyogtam.
 - Mit csinálsz itt? – kérdeztem kíváncsian. Rápillantott Joel-re
- Oké, lehet kikotyogtam, hogy szeretnél tetkót, szóval voálá.  – válaszolta Ry lelkesen, miközben rámutatott a tetováló szalonra.
- De én nem is tudom, mit kapjak. – sóhajtottam. Mindannyian ott álltunk csendben pár pillanatot, próbáltunk kitalálni valamit.
- Valami, ami kapcsolódik anyához és apához? – kérdezte Joel. Bólintottam, és gondolkoztam az ötleten.
- Mondtad, hogy akarsz a lábadra csillagokat, vagy virágkoszorút a csuklódra, vagy mit. – mondta Ryan.
- Virágkoszorú – Joel már majdnem kiabált. Igen, ez kínos volt. Kaptunk pár furcsa pillantást a sétáló emberektől.
- Anya szereti a százszorszépeket. Apa mindig vett neki egy csokrot. – magyarázta Joel.- Amikor tudott. – motyogta, miközben nézte a földet.
- Oké, azt készíttetem el. Most gyertek, mielőtt visszafordulok. – nevettem, miközben behúztam a két srácot a tetováló szalonba.
Eltelt másfél óra és én itt ülök a székben, miközben a tetováló művész elkészítette a festéket, meg ilyesmiket. A felismerés hirtelen megütött és kezdtem ideges lenni. Joel megfogott erre.
- Jól leszel. – nyugtatott. – Ryan-nek rengeteg tetoválása van és ő egy punci. - nevetett.Én is nevettem, mikor Ryan szúrósan nézett, majd elmosolyodott.
- Kész vagy? – kérdezte a tetováló. Én bólintottam és Ryan szorosan megragadta a kezemet. Kb. egy óra múlva elkészült és ez tényleg csodálatos volt. De most pár napig valami fólia cuccot ragasztottak a csuklómra. Mesés.
- Akkor most megyünk vissza? – kérdezte Ryan. Joel-el egymásra néztünk, majd bólintottunk. Nem volt más dolgunk.
Elindultunk vissza, de meghallottam egy nagyon ismerős hangot mögülem. Valaki a nevemet mondja? Körbenéztem és megláttam, hogy Nat (Natalie) idiótán mosolyog mögöttem.
- HAZEL! – kiabálta
- NAT! – kiabáltam vissza. Teljesen megfordultam és megöleltem őt. Mindenki kíváncsi lehet, ugyanabba a középiskolába jártunk. Nagyon jó barátok voltunk.
- Oh, Istenem, mennyi ideje már. – mondtam.
- Igen, tudom. Túl hosszú!... Joel? – nézett Joel felé.  Csak egyszer találkoztak, így gondolom csak kérdezte, hogy ő-e. Ryan csak ügyetlenül állt.
- Ja, szia Nat. – válaszolt Joel és bámult bele a szemébe. Ő boldogan nézett vissza. Látok valamit a szemükben… szerelem?Nat törte meg a szemkontaktust, mikor kihúzta a zsebéből a telefonját, hogy ellenőrizze az időt.
- Bocsi srácok, mennem kell. Hazel, tudunk találkozni valamikor egy kávéra, hogy bepótoljuk azt a sok időt, amit külön töltöttünk. - Ugyanaz a számod van még? – kérdezte.
- Ez jól hangzik, és nem, nem ugyanaz. – elővettem egy tollat, és egy kis papírt a táskámból és lefirkáltam a számom, és odaadtam neki.
- Oké, akkor majd írok. – bólintottam. – Majd még találkozunk.
- Oké, szia. – megöleltük egymást és elment. Joel minden mozdulatát nézte.

Csilla :) ♥

Mivel szombat van meghoztam az új részt. Remélem mindenkinek tetszett. A kövtkező rész jövő héten jön. :))

25.rész

A Peat-ek

*3 hónappal később*

-ISTENEM EGYRE NAGYOBB LESZEL! – kiáltottam izgatottan Stephnek majd megöleltem. Gyengéden, mivel már 3 hónapos terhes. Ma segítünk Adamnek átköltözni Steph házába. Nyilván az életének ezen szakaszán szüksége van a barátjára, hogy támogassa, ezért úgy gondolták most jött el az az idő. Béreltünk egy teherautót, hogy azzal átvihessük a cuccait. Az autóinkat akartuk használni, de az már tele lett Adam dob felszerelésével és így nehéz lett volna. Azt hittem gyorsabban kész leszünk, mikor mindennel végeztünk, de csak estére lett kész minden. Kicsit zavart voltam, mert nem tudtam Ryan és Joel min vigyorogtak annyira. Hmm.
-Nos, szerintem mennünk kéne, hagyjuk kettesben a szerelmes galambocskáinkat. – gügyögtem. Mindenki bólintott, elköszöntünk és haza mentünk. Patricia elment Cecevel miután szenvedélyesen megcsókolta Andyt, ezek után haza mentünk. Wow nagyon furcsa, hogy nincs itt Ads!

*másnap*

-TOLD KI A SEGGEDET AZ ÁGYBÓL!! – kezdett el üvöltve ugrálni az ágyamon Joel. Ryant felkeltette az álmából ő csak felmutatta a középső ujját, majd a fejét a párnájába fúrta.
-Joel…MI A F*SZ VAN?? – ja, már nem vagyok reggeli ember.
Nevetett majd leült az ágyam végébe. – Ma tesós napot fogunk tartani, ha neked is tetszik. – mondta izgatottan. Elmosolyodtam, mikor eszembe jutott mennyit voltunk együtt mielőtt a szüleink börtönbe kerültek én pedig hajléktalan lettem.
-Oh oké, de most menj, mert még el kell készülnöm. – nevettem, majd lelöktem az ágyról.
-Ezt nem kellet volna. – állapította meg, leporolta magát majd kiment. Fél óra alatt elkészültem. Ryan már vissza is aludt. Tipikus. Szóval csak egy puszit adtam a szájára és lementem a lépcsőn. Nagyon jó lesz ez a nap.
-Kész vagy? – kérdezte miközben felvette a napszemüvegét. Bólintottam és elindultunk.
Egy órán át csak sétálgattunk a városban. Eszembe jutott valami.
-Joel, mit szólnál ahhoz, ha meglátogatnánk a szüleinket?
-Oké, már egy ideje úgy sem láttuk őket. – válaszolt. És elindultunk a rendőrségre.
Az egyetlen dolog, amit utálok mikor meglátogatjuk őket, hogy látnom kell azt a házat, ahol minden kezdődött. Mikor befordultunk a sarkon, megfogtuk egymás kezét és úgy mentünk tovább.
-Minden rendben lesz. – suttogta. Bólintottam és elindultunk. Lépéseink gyorsabbak és nagyobbak lettek, mikor oda értünk a házhoz. Ahogy az utca végéhez értünk elengedtük egymás kezét majd egy hatalmasat sóhajtottunk. Az út további része kellemesen telt. Olyan kellemesen amennyire egy rendőrség felé sétálva lehet. Aláírtuk ugyanazokat a dolgokat, mint máskor, mikor meglátogatjuk őket, végül bemehettünk hozzájuk.
-Drágáim! – gügyögte, miután beléptünk a hatalmas irodába. Anya minden alkalommal nagyon érzelmes, mikor meglátogatjuk őket. Apa nem nagyon mutatta ki, de láttam a szemeiben. Sajnos hamar letelt az időnk és mennünk kellett.
-Szóval most merre? – kérdeztem, miközben a nagy épület előtt álltunk.
-Már tudom! – szólalt meg. Mást nem mondott. Nem kérdeztem hova csak követtem.

Meghoztam a következő részt. Remélem mindenkinek tetszett. Köszönöm a komit az előző részhez. s mostantól 1 héten csak 1 rész lesz. Kezdődik a suli és bele kell húznom a tanulásba, ez az év már nem lesz olyan könnyű, mint a tavalyi. Mivel nyelvi előkészítős vagyok és ott kétszer van kilencedik. Most fog visszajönni az összes nehéz tantárgy és pluszba még nyelv vizsgázni is fogok, szóval remélem megértitek. :))